A palotai rétes napja pontosabban 2 nap. Április 22. és 23.

A Kikötőben 04.22-én, 10-13.30-ig,
a múzeumban 04.23-án 10-15.30-ig,
a Csokonaiban 04.23-án, 10-15.30-ig tartanak majd a programok.

A palotai rétes jellegzetes helyi ünnepi sütemény. Leginkább gyermekágyas asszony számára készítették (innen ered a másik közismert elnevezése: „komarétes”), de lakodalomba, esetleg más nagyobb családi ünnepre is sütötték.

Története

Népszokás-leírásokban többször említik, mint ünnepi étel. Ezen említések közt a legkorábbi adat 1866-ból, Réső Ensel Sándortól származik. Másik autentikus lejegyzése 1913-ból való, Novák József Lajos palotai tanító helyszíni gyűjtésen alapuló, részletgazdag szokásközlő dolgozatából. A szövegek vonatkozó részeit alább idézzük:

Leírás 1866-ból:

„Keresztelési szokásaik. A reményteljes anya jó előre gondoskodik keresztszülőkről. Néhány hóval a szülés előtt fölkéri azokat, akiket komáiul akar. A katholikusok 1 párt, az evangélikus és protestáns felekezetbeli 7-8 párt is hí komául. … azért minden gyermek mindenik komapár megjelen. a gyermek születésekor, a bába híjja meg másodszor a keresztszülőket. … A komaaszonyok a gyermekágyashoz jövén, kiki két vagy háromféle töltelékű, s nem száraz serpenyőben sült rétest hoz, melyeknél a nagyságtól függ a gazdasszony dicsősége, némelyik olyat hoz, mint egy kocsi kerék. … Visszatérve a keresztelésről, este tartják a keresztelőt; – ekkorra a komák is ott vannak, s hozzá látnak a terített asztalhoz; van eszem iszom; éltetik az anyát, apát, kivált ha uj pár, az ujon szülöttet, keresztszülőket, még a bábát is; …”

Leírás 1913-ból:

„ A gyermekágyas asszony ágyát nagy függönnyel (lepedő) akasztják el, hogy a házba lépő ne lássa meg mindjárt se őt, se az újszülöttet, mert megverhetné a szemével. Rákospalotán nyolc-kilenc komát is választanak, a mi a gyerekek számától függ. Olyankor aztán, mikor az asszony fekszik, mind a nyolc-kilenc komaasszony hordja az ennivalót. Szokás a rétest akkorára sütni, mint egy-egy kocsikerék, úgy, hogy a rétes 10-12 koronába is belekerül. Mákkal, túróval és káposztával szokták megtölteni. Egy-egy komaasszony annyit visz, hogy alig bírja, de szokás náluk az is, hogy az ilyen komaasszony dőllöng az utczákon végig a sok ennivalóval, hogy lássák az egész faluban, hogy ő nehezet, sokat visz a komaasszonyának.

De van is ilyenkor annyi ennivaló a háznál, hogy még a kutyák is rétesen élnek. A betegágyas asszonyt aztán mindegyik komának is meg kell látogatni, az meg nem ennivalót hoz, mint az asszonya, hanem loppal az anya ágyába egy-egy koronát, forintot „gyuk” (dug), a mely persze a kicsikének van szánva.”

Hozzávalók:

A mákos töltelékhez: 1 kg darált mák, 1 kg cukor, 1 csomag mazsola, 1 kg alma, 20 dkg mézespuszedli, citromhéj, vaníliás cukor.

A diós töltelékhez: 1 kg darált dió, 1 kg cukor, 1 csomag mazsola, 20 dkg mézespuszedli, citromhéj, vaníliás cukor.

A tésztájához: 2 kg liszt, 1 l olaj, langyos víz.

Elkészítése:A megszitált lisztből kevés langyos víz és étolaj hozzáadásával hosszasan kidolgozva igen lágy tésztát készítenek. Üvegbúra alatt kb. 20 percet pihentetik, majd hártya vastagságúra nyújtják. A nyújtás speciális ismeretet- és igen nagy gyakorlatot igénylő munkafolyamat. Amíg a tészta pihen, két külön tálban elkészítik a töltelékeket: a kész összetevőkbe belereszelik a mézes puszedlit és az almát, majd morzsalékosra keverik, hogy egyenletesen lehessen elosztani később a kinyújtott rétestésztán.

Fenti mennyiségekből három rétes készül. Egy-egy rétes teljes hosszúsága 1,2-1,5 m, átmérője 8-10 cm.

Hagyományosan az e célra szolgáló kerek fémtepsiben, csigavonalban feltekerték, s úgy vitték el az asszonyok kendővel letakarva a közelben dolgozó helybeli pékhez kisüttetni. Ma már otthon sütik, a sütő méretéhez igazodó rudakra vágják fel.

Tálalása, kínálása: Hagyományosan a csak erre a célra használt, nagy átmérőjű, jellegzetes „palotai” motívumokkal díszesen festett rétestálon (a mintakincs összeállítása a helyi igények szerint, megrendelésre történt, jellegzetes típusai vannak), kendőbe csavarva vitték a komaasszonyok a rétest a gyermekágyas asszonynak.

Források:

Részlet: Réső Ensel Sándor: Rákos-Palotai lakodalmi szokások. In: Ugyanő: Magyarországi népszokások. Pest, 1866.

Részlet: Novák József Lajos: Rákospalota néprajzi leírása. (Befejező közlemény.) A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője XV. évfolyam 3-4. füzet (1914.)

Helyszíni gyűjtés (2015) – Rákospalota Pestújhely és Újpalota Helytörténeti Gyűjteménye digitális archívuma