Ma:Rákospalota Pestújhely és Újpalota Helytörténeti Gyűjteménye

Megnyitásakor a főváros harmadik helytörténeti gyűjteménye volt (és a maga korában az egyik legnagyobb ilyen fővárosi intézmény), alig több mint két évtized elteltével azonban be kellett zárni az épületet műszaki okok miatt. Ebben az zárt időszakban az összegyűlt anyagokból vándorkiállításokat szerveztek. Később az egész intézményt átköltöztették Pestújhelyre, (aminek egyik településrész lakói sem örültek).

1958-ban a XV. kerületi Hazafias Népfront bizottságot hozott létre a helytörténeti anyagok gyűjtésére. Két év múlva, 1960. január 10-én nyitották meg a Kossuth utca 39. (ma Kossuth utca 55.) szám alatti volt katolikus iskola épületben a Rákospalotai Múzeumot. Első igazgatója a MÁV-telepen élő Vámbéri Gusztáv író, költő volt (aki nem állt rokonságban a híres Vámbéry családdal). Rögtön nyitás után a múzeumnak adományozott apja hagyatékából számos festményt és tárgyat Madarász Adeline, aki szintén Rákospalotán lakott.
A múzeum anyagának zömét a palotaiak, pestújhelyiek adták össze, részben ajándékozás, részben letét formájában, illetve egy időben vásárolt is a múzeum tárgyakat a helyi lakóktól.
A néprajzi, kisipari tárgyak, dokumentumok, fényképek végül tekintélyes gyűjteményt képeztek, máig meghatározói a múzeumi állandó kiállításnak.

A néprajzi emlékek tekintetében a múzeum nem csak a kerület, hanem a környező vidék – Fót és Alag – anyagait is gyűjti. (Volt ugyanis egy koncepció a ’60-as években, amely szerint rákosmenti múzeummá nőtte volna ki magát az intézmény, s így a szélesebb értelemben vett környéki kerületek és megyei települések anyagait is befogadta volna.)

A településtörténeti emlékeken túl jelentős mennyiségű a képzőművészeti anyag is. Már a kezdetektől a koncepció része volt, hogy a helyi képzőművészek alkotásaiból legalább egyet-egyet megőrizzenek. A két ismert Kossuth-díjas művészen, Turáni Kovács Imrén és Kocsis Andráson túl Madarász Adeline, Mohácsi Ferenc, Fáy Győző, Turmayer Sándor, Kertész József (maga is a múzeum alapítóinak egyike), Peti János Nagy Előd, Mohácsi Á. Győző műveiből is található egy-egy alkotás a múzeumban. A Madarász-hagyaték bővítése érdekében pedig egy időben országos gyűjtőkörű volt – Madarász felvidéki születéséből adódóan ez a kör az akkori Csehszlovákiára is kiterjedt.

folyt.köv.

 

(Rátonyi Gábor Tamás a bpxv.blog.hu-n megjelent anyaga nyomán)