A költészet napi Versmaratonon évek óta fotózza a költőket. Ebből válogatott a Csokonai Művelődési és Rendezvény Házzal közösen egy kiállításnyit. Székelyhidi Zsolt fotógráfussal beszélgettünk
Mit keres, mit lát, mit akar megmutatni a portrék mögötti költőkről?
Azokat a pillanatokat keresem, amikor a vers látszik, egy pillanatra kiül az emberen. Magasztosnak tűnik, de ezek a pillanatok, amikor feloldódnak az írók, más arcot, egy őszinte pillanatot mutatnak. Ezt a legnehezebb, meglátni ezt a tört részét az időnek, amikor megnyílnak, amikor megmutatkozik a legbenső, az a személyiségük, amiért írnak, alkotnak. Ezekért érdemes nekiveselkedni, fotózni, hogy lehámozzuk a felszínt.
„Műtermi” vagy elkapott pillanatok?
A portrék nagy része a minden évben megrendezett költészet napi Versmaratonokon készültek, ahol óránként négy-öt író olvas fel a színpadon. Nagyon kevés idő jut arra, hogy leültessem őket, erősen rá kell koncentrálnom arra, hogy ezeket a jó pillanatokat meg tudjam ragadni.
A hetvenkét kiállított fotó elképesztő keresztmetszetét mutatja a kortárs irodalomnak. A fotó mennyire tükrözi a személyes kötődéseket? Intuíció?
Sokakhoz köt valamilyen személyes emlék, találkozunk a különböző irodalmi rendezvényeken, követjük egymás munkáit, s ezek beépülnek a róluk készült portrékba is.
Hogyan készül, elolvassa a műveket, beszélgetnek előtte?
Olvasom a verseiket, köteteiket, kialakul bennem az adott írók, költők személyisége, évek, évtizedek hozzájuk kötődő ismerete is benne van ezekben a képekben. De a portrékon szerepelnek pályakezdő fiatalok is, akiket mostanában fedeztem fel.
A napokban volt a tavaly megjelent, Ami kék lesz c. verseskötete bemutatója. Van kapcsolódás a versei és a képei között?
A versek, ahogy a fotók is az idő egy pillanatát, egy kimetszett időt ábrázolnak. Valami olyat sugározni a versben, de a képben is, ami ott is van, meg nincs is, amit a lelkek sugároznak, a szemek látnak. A fotót is, főleg a nem portrék esetében is úgy készítek, azokat jelenítem meg, amit belül lát az ember. Ami kivetődik a képre. Sokszor csak végiggondolom a napomat, az életemet, s ezt rögzítem azután képileg. A fotó is pár szóból álló vers.
Marton Éva
