Madarász Adeline emléktáblát avattak a Sződliget utca 47-ben.

2022. február 16-án emlékeztünk meg a Sződliget utca 47. szám alatt lakó és alkotó Madarász Adeline festőművész  halálának 60. évfordulójáról.
Az évfordulón túl meg kell emlékeznünk a kerület kulturális életében meghatározó eseményről. Adeline halála előtt két évvel 1960. február 24-én úgy határozott, hogy az akkor területileg illetékes és frissen megalapított Rákospalotai Múzeumnak adja édesapja Madarász Viktor hagyatékát, az ajándékkal az egyik legértékesebb sarokpontját biztosítva gyűjteménynek.

Ki is volt Madarász Adeline, és mi kötötte őt Rákospalotához?
Az utóbbi kérdés sokakban megfogalmazódott már. Adeline gazdag életútja talán mindmáig sötét folt a művészettörténészek számára. Édesapjának a híres történelmi festő, Madarász Viktor árnyékából kilépve időszerű lenne a művésznő számára is kiemelkedő helyet biztosítani a 19-20 századi festészeti érában. Az emléktáblával az első lépést megtettük.
Madarász Viktor gyermekei közül egyedül Madarász Adelineből lett festő, aki 1871. május 26-án született Pesten. Adeline az Országos Magyar Királyi Mintarajziskolában, 1889-1893 között folytatott képzőművészeti tanulmányokat, Székely Bertalan a magyar történelmi festészet egyik legnagyobb képviselője, és Deák-Ébner Lajos szintén történelmi, a szolnoki művésztelep kiemelkedő képviselője tanítványa volt.
1869-ben ment férjhez először az iglói származású Újlaki Ferenchez, azonban hamar megözvegyült. Özvegysége alatt Huszár-Újlaki Női Festőiskola néven festőiskolát nyitott Huszár Ilona bárónővel, aminek jó híre, előkelő közönsége volt. 1903-ban ment férjhez Katona Béla koronaügyész helyetteshez, nagyon hamar megözvegyült férje korai 1904-es halála miatt. Még ebben az évben Németországba ment, itt másfél évet töltött, ezután Párizsba költözött, ahol 1911-től folyamatosan jelen volt számos francia kiállításon. 1914-ben visszajött Budapestre, ugyan rövid időre, de a világháború miatt itthon rekedt. Hazatérésétől kezdve rendszeresen részt vett a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain, képeit árveréseken adták el. A Hét c. művészeti rovat és a Nemzeti Szalon a műveit méltatta. 1918-ban a Szépművészeti Múzeum olajfestményt és grafikát vásárolt tőle. A 30-40-es évek végétől kevésbé volt jelen a művészeti életben hiszen ekkor már 70 éves volt. Elsősorban táj- és városképeket, portrékat festett és rajzolt. A két világháború között férje, Kárpáti Jenő, ismert festőművész volt. Ekkor már a Kelenhegyi-műteremlakásban élt, majd a 40-es években kiköltözött Zebegénybe. Itt érte az ostrom 1945-ben.
Innen elmenekülve később rokona, Dr. Gorzó Nándor, a felvidéki kötődésű rákospalotai tápszergyáros családja körében élt Rákospalotán, a Sződliget utca 47-ben. A művész Zebegényi időszakából 3 tájat ábrázoló olajfestményt-, a rákospalotai időszakból egy 1950-ben készült önarcképet, és egy csendéletet őriz gyűjteményünk.
A száraz életrajzi adatokon túl személyes fényképek vezetnek be a művésznő mindennapjaiba. Apjával a Kelenhegyi Műteremben készült vidám fényképek, vagy az a fénykép amikor a tanítványát segíti a műteremben, vagy amelyiken épp a teraszon napozik a macskájával az ölében, egy életvidám személyiségről tesznek tanúvallomást. Örömmel mondhatom, hogy 2019-ben és 2021-ben a festőművész Madarász Adeline életrajzát kiegészítve összesen 5 db napló, számos vázlat, olajfestménytöredék és közel 133 személyes levél került a gyűjteménybe Katona Béla leszármazottainak, köztük Dr. Borsos Balázsnak köszönhetően. A levelek egytől egyig a Sződliget utca 47-ben íródtak. Ahogy Adeline fogalmazott Rákospalotáról, Madarász Györgynek írt levelében: „aztán folyt az élet tovább rákospalotai szinten-Rákospalota gördülésével az eseményeknek.”
Akit olyan megtiszteltetés ért, hogy tanára Székely Bertalan festőművész 24 évesen a legelőkelőbb sárga selyembe öltözve, kezében legyezőt tartva magasztos tartásával és időtlen mosolyával festette meg; Madarász Adeline munkásságát koronázta meg az ünnepség, amikor egykori lakóhelyének falán emléktábláját lepleztünk le a Sződliget utca 47. szám alatt.