A gyerekek a Bors nénijével nőhettek bele a színházba, másnak a kaposvári Csárdáskirálynője égett be elsőként. „Kvittek vagyunk mi már” – énekelte. Mindent megadott a pálya – mondja. S szíve szerint ma már csak néző lenne, még több mint tíz előadásban játszik. A Csokonai Művelődési és Rendezvény Házban a Kései találkozás c. előadásukkal arattak sikert Jordán Tamással. Ennek apropóján beszélgettünk Molnár Piroskával

Jordán Tamást nagyon rég óta, Kaposvárról ismerem, már ott rengeteg közös előadásban játszottunk. Az meg külön öröm, hogy a Rózsavölgyi Szalon ennyi jó kamaraelőadást kínál nekünk. Szeretünk közösen dolgozni, Tamás nagyon jó és megnyugtató partner a színpadon.

A Késeit találkozás, a Tisztelt Hazudozó!, de még a Romance.com is nagyon bensőséges előadások, két ember kapcsolatáról, barátságáról, szerelméről szólnak.
A Romance.com kevésbé, rajtunk kívül még három fiatal van az előadásban, mi, a két öreg csak a neten keresztül érintkezünk, nem tudjuk, ki van a másik oldalon. Sőt azt se sejtjük, hogy két idős ember ismerkedik egymással. A Tisztelt Hazudozó valós történet, levél-darab, Bernard Shaw és egy angol színésznő levelezése. A Két pápa c. előadásban is van egy közös jelenetünk Tamással, ahol én egy idős apácát alakítok. Ezek valóban intim hangulatú kamaradarabok, jó csinálni, s úgy tűnik, nyerő páros vagyunk.

A Kései találkozást a közelmúltban a Csokonai Művelődési Központban mutatták be. Két nagyon más habitusú ember drámája, története, a szinte mindig ellenkező, kicsit dacos nőt alakítja, Jordán a zárkózott, kicsit magának való orvost. Mennyire nehéz megnyitni őt?
Valóban két, különböző tulajdonságokkal megáldott ember, a szerepem szerinti hölgy vidám, fecsegős, látszólag a felületen mozgó valaki, de valójában mély érzésű ember. Az orvosról kiderül, titkot rejteget, évekkel korábban elvesztette a feleségét, akivel boldog volt, nehezen oldódik, s bár egy kis időre összesúrlódnak, végül mégsem tudnak egymásra találni. Idős korban, a cipelt sorsokkal nagyon nehéz két életet összeegyeztetni.

Sok helyen úgy írnak erről az előadásról, hogy a „jutalomjátékuk”. Az elmúlt néhány évben nagyon sok fontos előadása, jutalomjátékai vannak: a Német sors, ami egy megrendítő monodráma, vallomás, az említett előadások. Elég sűrű az élete.
Nem csak most, ötvenkét éve sűrűn játszom…

Igen, de többször beszélt arról, hogy kicsit visszavonul.
Ezt mindig elmondom, de nem hagy az élet. Én már javában itthon ülnék, de tíz futó előadásom van, nem lehet hirtelen otthagyni azokat. Legszívesebben már csak nézném a színházat. De olyan vagyok, mint a cirkuszi ló, ha megfújják a trombitát, megyek és csinálom.

Nem hiányozna?
Színház nélkül nem tudnék élni, amikor csak tehetem, nézem a kollégákat, s ha nem játszanék, már nem okozna hiányt. A nézőtéren lennék inkább, nem a színpadon.

A Bors néni huszonhét éve fut. Mennyire kell mindig valami újat hozni benne?
Az mindig ugyanolyan, nem kell megújulni, de estéről-estére újra szüljük a szerepeinket. Mindig új kis fiatalok jönnek, ráadásul ez egy olyan előadás, ami nagyon közelébe engedi a színpadhoz a gyerekeket. Mindig élvezetes velük találkozni.

Tavaly jelent meg a beszélgető önéletrajzi könyve, a Kvittek vagyunk, ami idézet a Csárdás királynő áriájából. A színházzal mennyire van kvittben?
Igazából mindent megadott a pálya, de én is mindent beleadtam. Gyakran mondom, hogy amennyit az ember odaad a pályának, ha beleteszi az életét, mint én, annak visszaad mindent. Mindent visszakaptam, kvittek vagyunk.

Marton Éva