Emlékszel még a táborozásaidra, mikor még kisgyermek voltál?
Milyen emlékeid vannak?
Őszinte leszek, én nem túl sok táborban voltam, de az a 4-5 tábori élményt nem cserélném semmivel. Az „ottalvósak” voltak a legizgalmasabbak, de a napközisnek is megvolt a maga varázsa.
Első nap az ismerkedésé volt. Már otthon izgultam, milyenek lesznek a tábori társaim, majd, hogy milyenek lesznek a felnőttek, mit tanulunk, unalmas lesz vagy izgalmas? A képzeletemben sosem tudott olyan izgalmas lenni, mint a való életben. Az 5 nap olyan gyorsan eltelt, mintha egy szempillantás lenne. Mégis a társaimmal olyanok lettünk, mintha már egy éve együtt lettünk volna. A foglalkozásokon új dolgokat tanulhattam, amit büszkén mutathattam meg otthon, míg a szabadfoglalkozások a felszabadultságról, a nyár öröméről szóltak.
Ezt az izgalmat, kötődést és felszabadulást láttam azokon a gyermekeken is, akik tavaly velünk táboroztak. A Kozák téri Közösségi Ház amúgy is egy családias, otthonos jellegű házikó, ahol igyekeztünk kedvességgel és szeretettel fogadni a gyermekeket. A gyermekek már az első órában összebarátkoztak. Még a tavaly tavasszal tomboló Covid sem tudott éket verni a barátkozások között. Minden reggel egymásra hangolódtunk és a reggeli beszélgetések során mindenkiről új dolgot tudtunk meg. A sütilabor és a mester alkot foglalkozásokon játékosan közelítettük meg a feladatokat. Így könnyű volt a napi két édesség receptjét is megtanulni. A színes varászlatok és a finom illatok mellett az is motiválta a gyermekeket, hogy mindenből tudtak hazavinni, büszkén megmutatni a szülőknek. A Mester alkot táborban pedig mindennap más alkotótevékenységgel ismerkedhettek meg a gyermekek, ráébredve arra, mihez lenne kedvük, tehetségük, legyen az festés, rajzolás, fotózás, batikolás vagy könyvkötészet.
Táborvezetőként kollégáimmal napról napra rácsodálkoztunk, hogyan fejlődnek és nyílnak meg a gyermekek. Gondolataikat megosztva, belefeledkezve egy-egy pillanatba mutatták meg mennyire színesek és kedvesek ők.
A legmeghatóbb pillanataim egyike, amikor délután a szülő és a gyermek tekintete összetalálkozott, a szülő megkönnyebbülve ölelte át gyermekét, mert tudta, jó helyen volt, amíg ő dolgozott.
Örömmel töltött el, amikor pénteken délután a gyerekek büszkén mutatták be a héten tanult dolgaikat a szülőknek és búcsúzáskor így köszöntek el tőlünk: „Jövőre is jövünk!” J
Mi pedig ugyanakkora szeretettel és izgalmas foglalkozásokkal várjuk idén is a gyermekeket a Kozák téri Közösségi Házban!
Budapest, 2021. április 09.
Madaras Ágnes
