Reneszánszát éli a bútorfestés. Praktikus, hasznos, és kreatív időtöltés. Megmenthető, felújítható általa sok darab, ami a környezetnek és a pénztárcánknak is hasznára válik. Kevesebb lesz a hulladék, egyedi az otthonunk, alkotás közben pedig kikapcsolódunk.

Most a Kozák téri Közösségi Házban, október 4.; 11.; 18.-án , délután 5 órától, heti egy alkalommal tanulhatunk ecsethasználatot, alapozást, különböző motívumokat, szerkesztést. A foglalkozásokat vezeti: Szabó Andrea bútorfestő. Az alkalmakon kellemes környezetben kikapcsolódhatunk, a festő mozdulatok során oldhatjuk a mindennapi stresszt. Megtanulhatunk betűtípusokat és megismerhetjük mennyiféle tulipánmotívumunk van.
A foglalkozások során kisebb tárgyakat készítünk: ékszert, ajtódíszt, dobozkát.

Belépődíj: 4000 Ft/fő/alkalom
regisztráció: reg.kozak@csokonai15.hu

 

XOXOX

 

Szabó Andreáról:

Boldogság energia bútorfestésből

Mikor kezdtél bútorfestéssel foglalkozni?

Négy éve végeztem el a Hagyományok Háza 120 órás képzését, ahol Ament Évától tanulhattam. Majd Békéscsabára mentem tovább képezni magam, idén ősszel már a harmadik ráépülő képzést kezdem. Nyaranta táborokban veszek részt. Első végzettségem népi játszóház foglalkozásvezető, a gyöngyfűzésbe is belekóstoltam Szuper Krisztinánál. Mi az, amiért a bútorfestés megfogott, miért ezt választottad szakmádnak?

Korábban is jártam festő foglalkozásokra, izgalmasnak tartom a színkeverést, a színek mit hoznak ki egymásból. Szerencsére eljutottam Évához ahol megismerve a népi bútorfestés mintáit, színeit, rendszerét, szabályait jött az érzés hogy még többet szeretnék tudni. Legjobban a templom kazetták festése érdekelt. Legtöbbször ezek mintáiból tervezek a tárgyaimra. Ha egy mintát megfestettem, elkezd motoszkálni a gondolat, hogyan mutatna más színállásban ugyanaz a minta. Az egyik ötlet hozza a másikat. Nagyon jó érzés az, hogy kitalál valamit az ember és alig várja, hogy megvalósítsa, a végén pedig örül az eredménynek.

A festés egy relaxációs technika is….

Igen, igen. Én este szoktam festeni, és azt veszem észre, hogy lesz egy csomó boldogság energiám a végeredmény pedig egy szép alkotás.

Milyen sajátfestésű tárgyaid vannak otthon?

Kisebb használati tárgyak, mint tolltaró, tükör, különböző dobozok, egy – egy ajtó. Otthon most logikai fajátékokat festek népi mintákkal. A célom, hogy játékos módon megismertessem a népművészeti motívumokat a gyerekekkel. Így, ha elvetődnek Szennára, vagy Kórosra, és ott látják a templom mennyezetét a játékból már ismerhetik.

Foglalkoztál már gyerekekkel?

Amikor a gyermekeim kicsik voltak sokat kézműveskedtünk. Az Iharos Népművészeti egyesület tagjaként rendszeresen tartunk különböző rendezvényeken vagy iskolában foglalkozást. Tavaly lehetőségem volt eljutni a Kőfesztre a Hagyományok Házával, ahol bútorfestő foglalkozásokat tarthattam. Ez olyan nagy élményt jelentett, amelyből hetekig táplálkoztam. Gyerekek és felnőttek egyaránt leültek festeni. Volt olyan tárgy, amit megfestettek és hazavihettek, de volt olyan is, egy kis lapocska, amit megfestettek, és ott maradt. Ezeket felragasztottuk egy nagy táblára, a helyi művelődési háznak adományoztuk. Egyik kislánynak mondtam is, hogy ha felnőtt korában a gyermekével ellátogat oda, meg tudja majd mutatni, hogy melyik kis lapot festette ő. A kiinduló téma az életfa volt. Nagyon érdekes volt látni, hogy a festésekbe hogyan kerültek bele a gyökerek. Akinek palóc gyökerei voltak, az azt festette bele, aki a sárközből jött, ő ezt a világot jelenítette meg. Így nyilvánult meg sokféle identitás. Az egész foglalkozás igazi örömfestéssé alakult.

Melyik a kedvenc tájegységed?

Nincs konkrétan ilyen. Legutóbb komáromi mintákat festettünk, az nagyon megfogott. nem csak maga a festés, hanem a felkészülés, kutatás is. Nemrég festettem egy olyan játékot, ami 25 négyzetecskéből áll, és különböző tájegységek tulipánjai láthatók rajta. Nagyon érdekes az, hogy Kalotaszegen, hogy fogalmazzák meg ugyanazt a mintát, és mennyire máshogy ábrázolták Felvidéken vagy az Ormánságban.

Mit tanultál legutóbb a tanfolyamokon?

Ament Éva vezette táborokban – Békéscsabán és Válaszúton- a Magyarókerekei templom kazettáit festettük újra, aminek a szentelése decemberben lesz. Ez egy hatalmas közösségi munka volt.

Gyerekkorodban mennyire voltál kézműveskedős típus?

Rajzolni nagyon szerettem, még rajzversenyt is nyertem. A gyerekeim születése után fordultam újra különböző mesterségek, technikák felé. Nagyobbik gyermekemet mai napig érdekli a kézművesség. Legutóbb egy macskát faragott ajándékba, de már készített bőrpáncélt és játékhoz kardokat és harci eszközöket is.

Mik a további terveid?

Vágyom olyan környezetre, ahol nyugalom van és természet. Nagyon szeretek kertészkedni is. Gyümölcsfáink vannak, és kísérletezem más növények ültetésével is. A legnagyobb vágyam, hogy leköltözzek vidékre és balatoni házunkból kézműves foglalkoztató helyet varázsoljak, és persze szeretnék még többet festeni.

Kívánom, hogy valóra váljon ez az álom, köszönöm a beszélgetést!

(Réka Farkas interjúja)