Gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy szeretek kézműveskedni, kreatívkodni, alkotni, egyedi dolgokat készíteni, a lakást mindig egy kicsit, vagy akár nagyon megváltoztatni, új köntösbe öltöztetni, egyedi ajándékokat készíteni. Amikor 2018-ban munkahelyet váltottam az volt az egyik legnagyobb meglepetés számomra, hogy ezt most már munkahelyi feladatként is csinálhatom. Az egészségügyből kerültem a Kozák téri Közösségi Házba információsnak, és mint utólag kiderült, itt rendszeresen vannak ünnepekhez kapcsolódó kreatív napok, amit mi magunk vezénylünk le. Nagy öröm volt tehát ez számomra, hisz a hobbim akaratlanul is a munkám része lett.
Minden évben tartunk egy húsvéti-, egy őszi tökös-, egy adventi- és egy karácsonyi kézműves alkotó napot, amire jó előre felkészülünk. Mindenféle gyönyörűséget szerzünk be hozzá, aktuális kis figurákat, szárazvirágokat, színes terméseket, szalagokat, kaspókat, koszorúkat, és még annyi mindent, hogy felsorolni sem tudom. A vendégeink sokszor csak ámulnak a választék láttán, azt sem tudják melyiket használják fel a saját alkotásukhoz.
A beszerző körút után jön a kreatívkodás! Új mintákat készítünk, és előző évi mintákat újítunk fel, amikkel ötleteket adhatunk a hozzánk érkezőknek. Ilyenkor új köntösbe öltöztetjük a Házat az elkészült díszekkel, amit a hozzánk rendszeresen visszajáró vendégek elismeréssel jutalmaznak. Sokszor mondják, hogy a Kozák téri Közösségi Ház egy otthonos kis ékszerdoboz, ezért is szeretnek hozzánk járni!
Azután eljön a várva várt nap, az a bizonyos szombat délelőtt. Ilyenkor alig győzzük a sok hozzánk érkező, alkotni szerető, ünnepi asztaldíszt, ajtókopogtatót, egyedi ajándékot készíteni vágyó embert segíteni, tanáccsal ellátni, hogy az éppen aktuális álmát megvalósíthassa, az ünnepet a saját keze munkájával szebbé tegye. Nagy a sürgés-forgás, szebbnél szebb dolgok készülnek, de az erre szánt négy óra letelte után is akad még 1-2 vendég, aki „csak még ezt az egyet” szeretné elkészíteni. Nincs olyan ember, aki csak egy alkotással távozik! Sokszor azt sem tudják hogyan vigyék haza mindazt, amit elkészítettek. Azután holtfáradtan, de boldogan nézzük az üres termeket, ahol pár perce még sok izgatott ember élvezte, hogy ismét olyan dolgot készíthet, amilyen senki másnak nem lesz! Ez a nap is jól sikerült! A vendégek elégedetten távoztak. Van, aki már ilyenkor feliratkozik a következő kézműves napunkra, hogy biztosan legyen helye.
És persze hétközben jönnek az oviscsoportok is a közeli óvodából, hogy ajándékot készítsenek anyunak, apunak, és a nagyiéknak. Milyen öröm látni azt a sok kis gyereket, akik ügyesen kiválasztják, és eldöntik, hogy mit tegyünk és hova a készülő díszükre. A ragasztópisztolyt természetesen mi használjuk. És jönnek azok a családok is, akiknek nem jó a szombat, de nem szeretnének lemaradni erről a jó játékról.
Igen, így teltek az előző évek.
Aztán jött a járvány.
Bevásároltunk már a húsvéti kreatív naphoz, de az élet felülírta a terveinket, és be kellett zárnunk. Elmaradt a kézműveskedés, elmaradt a díszítés, helyette jött a nagytakarítás és a hónapokig tartó zárva tartás. Kolléganőm ötlete alapján viszont a facebook oldalunkon (https://www.facebook.com/kozakterikozossegihaz ) indítottunk egy sorozatot, ahol kreatív alkotó nők mutatkozhattak be, így a kreatívkodás egy kicsit mégis csak a miénk lehetett. Ebben én is bemutatkozhattam a farmerből készült alkotásaimmal, amire rengeteg dícsérő szót kaptam. Ez boldoggá, és büszkévé tett!
Újranyitás, munka. Meddig lehet csinálni? Mit szabad és mit nem? Hányan jöhetnek be? Távolságtartás, állandó maszkviselés… Mind-mind olyan kérdés, ami sajnos az életünk részévé vált! Eljött az ősz. Megtarthatjuk az őszi tökös napot! Ismét itt az izgatott készülődés, bevásárlás, díszítés! Most már csak előzetes regisztrációval lehet érkezni, és csak kevesen. Sokkal kevesebben. De azért mi lelkesen vetjük ismét bele magunkat, hiszen ezek a napok nekünk is örömet okoznak, és a vendégeinknek is! Jól sikerült. Végre!
Közeledik az advent. Indulnék a bevásárló körútra, de még nincs időm. Valami mindig közbejön. Majd jövő héten…
Ismét bezártunk! Ez nem lehet igaz! Megint sivár a mi kis ékszerdobozunk! Ez így nem jó!
Akkor alkossunk magunknak, vegyük fel videóra, és így csináljunk kedvet a mi drága távol lévő vendégeinknek, hiszen ez a ház értük van! Nem úgy élveztük, ahogyan velük együtt, de azért jó kis bemutatók kerekedtek. Feldíszítettük a házat, talán még szebben is, mint valaha! Talán azért, hogy ezzel próbáljuk meg pótolni a pótolhatatlant! Őket! A VENDÉGEINKET!
Hogyan tovább?
Várunk, reménykedünk!
Aztán majd csak újra nyitunk!
Addig is tervezünk. Ha újra együtt lehetünk, akkor megújulunk. Legyen havonta egy kézműves nap! Egy klub. Minden alkalommal más technikát próbáljunk ki, mutassunk be! Alkossunk ismét örömmel, izgatottan! Velük együtt! Mert ez csak így jó!
Pilár Kata
